Barlangászat

Kőbe zárt titkok, káprázatos helyek

Történet, röviden:

A barlangokat az ősember kezdetben lakóhelyként, majd vallási, kultikus célokra használta, később a középkorban búvóhelyként szolgált háborúk idején, esetleg raktárnak, egyfajta kezdetleges „hűtőszekrénynek”; hiszen a barlangoknak jó közelítéssel állandó és hűvös (9-12 Celsius) a hőmérséklete. A barlangok tudományos megismerése a 17. században kezdődött, de csak a 20. század elején kezdték el a barlangok turisztikai céllal való bejárását. Napjainkban extrém sportként tartják számon a barlangászatot, ami technikai felszereltséget és megfelelő fizikai kondíciót és persze pszichikai állóképességet igényel.

Képek forrása: alamy.com, mastercard.com, findpik.com, pinterest.com

 

Mi is az a barlangászat?

A hegyek gyomrába leereszkedve egy különleges és lenyűgöző világba csöppenünk; ez a földalatti patakok, vízesések és cseppkövek világa. Mit lehet csinálni egy ilyen világban? Csúszni, mászni, sarat dagasztani, sziklákon egyensúlyozni, szűk járatokon átpréselni magunk, egy új és szokatlan világot felfedezni, megfigyelni a különleges földalatti élővilágot, kőzeteket keresni, fényképezni, egymást segítve igazi csapatként dolgozni, és életre szóló élményeket szerezni. A barlangok levegője és a testmozgás kedvezően hatnak az egészségedre (különösen az asztmásokéra), a közös felfedezések, az egymásra utaltság és a közös erőfeszítések pedig komoly közösségépítő hatással bírnak. Ezek a barlangászat legnagyobb szépségei.

A barlangászat talán az egyik legérdekesebb outdoor sport, amit kipróbálhattok hiszen, mint fentebb említettem, nagyon különleges helyekre juthatunk el, miközben a legkülönfélébb akadályokat kell leküzdenünk. A sárban kúszás-mászás, valamint a kötelekkel való munka segít vissza nyúlni a mindenre nyitott és végtelenül szabad gyermeki énünkhöz, miközben a szűk helyek és a minket körülvevő csend és sötétség hozzásegít a saját félelmeink és korlátaink legyőzéséhez. Nálunk ezt az élményt tapasztalt túravezetőkkel, biztonságos körülmények között tapasztalhatod meg Európa és kis hazánk legszebb barlangjaiban; akár kezdőként a könnyebb túrákon, vagy haladóként a sokkal nagyobb kihívást jelentő, mélyebb „üregekben”.

 

A barlangászat tíz parancsolata:

  • Minden barlangi leszállás előtt alá kell írni egy jelenléti ívet, amit egy elérhető helyen kell hagyni idő megkötéssel
  • Működőképes óra nélkül tilos megkezdeni a barlangi túrát, lehetőleg mindenkinél legyen óra
  • 4 fő a minimális létszám. 3 fő lemehet, ha mindannyian jól ismerik a barlangot és fél órán belül a felszínre lehet jutni bármely pontról. 2 fő lemehet, ha több csoport követi egymást azonos útvonalon max. 1 óra követési távolsággal (ez tipikus zsomboly bejárási mód, mely az utolsó csoportra nem vonatkozik).
  • A csapatban legalább egy tapasztalt barlangásznak lennie kell. A túrának kell, hogy legyen vezetője, kinek egyszemélyi felelőssége van.
  • A csapat minden tagjának tisztában kell lennie a riasztási módokkal, rendelkeznie kell elsősegély csomaggal és izolációs fóliával
  • Csak jó minőségű és jól karbantartott felszereléseket használjunk
  • Simára kopott talpú lábbeli viselése életveszélyes
  • A sisak "Y" állszíjas legyen, hogy ne csússzon előre-hátra
  • Hosszabb túrára tartalék ennivalót és innivalót kell vinni
  • A kötél végére mindig kötni kell csomó

 

A barlangász felszerelései:

                Ruházat: A barlangban általában overállt hordunk, egyrészt mert ez zárja ki a legjobban a vizet és a sarat (főleg ha bokánál és csuklónál szűkíthető), valamint ezzel a szabással elkerülhető a ruha lemaradása vagy feltorlódása a szűkületekben. Általában két réteget veszünk magunkra. Az alsó overáll szerepe hogy megvédjen a hidegtől (hazánkban a barlangok kb 10 fokosak). Célszerű gyorsan száradó, könnyű fél vagy teljes egészében műszálas anyagból készültet választani. A felső overállnál a legfontosabb szempont a kopás állóság, így hasznos ha a kritikus helyeken (könyék, térd, fenék) meg van erősítve. Emellett jó ha valamennyire vízhatlan is, de arra mindig figyeljünk, hogy a teljesen vízhatlan ruhák nem szellőznek így könnyen bele izzadhatunk, ugyanis a barlangászat egy intenzív mozgással járó sport. Lábbeli gyanánt a gumicsizma a legelterjedtebb ugyanis ez nem ázik be és jól bírja a sarat. Olyan modellt válasszunk melynek nincs bélése (az ugyanis elszakadhat és felgyűrődhet, valamint ha mégis belefolyna a víz, akkor nehezen szárad), és lehetőleg két vastagabb zoknival is még kényelmes legyen. Hordhatunk persze megfelelően impregnált bakancsot is, ami ugyan jobban tartja a bokát és könnyebb benne a mászás, ám ezek hamar tönkre mennek barlangi környezetben. A sisak viselése természetesen itt is kötelező. Itt érdemes odafigyelni rá, hogy könnyen lehessen rá fejlámpát erősíteni. A felszerelésünket, köteleinket és személyes holminkat úgynevezett bag-ekben tartjuk és hordozzuk. Ezek teljesen vízhatlan anyagból, nagyon egyszerű szabással készült táskák, amiket méretüktől függően a derekunkon vagy a hátunkon tudunk cipelni. A nagyobb bag-ek alul és felül is el vannak látva fülekkel, hogy könnyebb legyen őket kötélen mozgatni vagy a szűkületeken áthúzni. A kötél tartó táskák ezen felül rendelkeznek egy kis lukkal az aljukon, hogy ha vizes kötelet teszünk bele, akkor az ott kicsöpöghessen és a kötél gyorsabban száradjon.

                Világítás: Talán ez a legfontosabb a felszereléseink közt, hiszen nélküle teljesen vakok lennénk a mélyben, ezért mindig van fő és tartalékvilágítás. Alapvetően három fajta fényforrás használatos. A karbid lámpa (mely kalcium-karbiddal és vízzel működik; ennek a kettőnek a kémiai egyesüléséből felszabaduló gázt égetjük el.), az elemes és az akkumulátoros lámpa. Fő világításnak általában az akkumulátoros lámpákat használjuk -főleg fejlámpa formájában, hiszen így mind két kezünk szabad- ezek ugyanis elég megbízhatóan üzemelnek, de nem fogyasztják az oxigént, mint a karbid. A legjobb tartalékvilágítás a karbid lámpa, hiszen nagyon megbízhatóan működik (bár a vízben ugye nem világít), és ha probléma lenne vele a barlangban is könnyen javítható. Elmes lámpát csak tartaléknak használunk, ugyanis nem túl környezetbarát, nem is kifejezetten megbízható, ráadásul drága az üzemeltetése. Az egyetlen előnye a karbiddal szemben, hogy vízben is képes üzemelni. Az elemes és akkumulátoros lámpák tovább oszthatók LED-es és izzós fényforrásokra. Az előbbi szórt fényt ad inkább és kevésbé terheli az energiaforrást, míg az utóbbi messzebb világít, koncentráltabb fénycsóvát ad, de több energiát fogyaszt. A modern fejlámpák általában a fentiek valamilyen kombinációjakén kerülnek piacra; egyrészt helytakarékossági okokból másrészt, hogy mindig a helyzetnek és szükségleteinknek megfelelő fényforrást használhassuk. Fő fényforrásunknak a tervezett túra idő másfélszereséig kell kitartania, míg a pótvilágításnak a fele időre kell elégnek lennie.

                Kötelek: Alapvetően a barlangászatban főleg ereszkedésre és biztosításra használjuk őket, ennek megfelelően kell, hogy legyen statikus és dinamikus kötelünk is (mind a kettő egész kötél). A statikus köteleken ereszkedünk (így elkerülhető a jojó effektus) és közben a dinamikus kötéllel ön biztosítunk. Ezen kívül elő fordulhat, hogy szükséges lehet kittet mászások biztosítása is, amikor is a sziklamászásból is ismert köztes biztosításos technikát alkalmazzuk. Ma már gyártanak kifejezetten barlangász köteleket is, melyek jobban ellenállnak a szennyeződéseknek és nagyobb a kopásállóságuk is, mint a mászó köteleknek. Ezen felül érdemes lehet bizonyos esetekben kötéllétrát is magunkkal vinni.

                Mászás, ereszkedés, biztosítás: A legfontosabb eszközünk itt is a beülő, bár ez nagyban eltér a hegymászásnál használt beülőktől és sokszor kiegészül mellhevederrel is (különösen kötélen való mászáskor), mely a test jobb pozícionálását szolgálja. A fő különbség a két típusú beülő között, hogy a barlangi beülő csak vékony (kb 5 cm széles) hevederekből készül, ugyanis nem célja, hogy nagy eséseket fogjon meg vagy, hogy bele terhelve pihenni lehessen. Ez a kialakítás könnyebb és helytakarékosabb. A másik fontos különbség, hogy ezek a beülők nincsenek egy központi hurokkal összekapcsolva, hanem egy D vagy háromszög alakú maillon rapidot (ezek nagy teherbírású, minden irányban egyformán terhelhető karabiner jellegű eszközök) használunk erre a célra.  Ezeken kívül még alap felszerelés a Spelegyca kantár (egy aszimmetrikus Y kantár), melyet biztosításnál, önbiztosításnál, átszerelésnél és felszerelés cipelésénél (ereszkedés és mászás közben) is használunk.

Ereszkedés: A barlangászatban a legelterjedtebb ereszkedő eszköz a Stop csiga, amellyel jól szabályozható az ereszkedés sebessége, ám egyszerű felépítésének köszönhetően jól bírja a nedves, sáros környezetet. Nagy előnye még, hogy az ereszkedéshez a kart lenyomva kell tartani, ami baleset esetén (például kőhullás) megakadályozza a lezuhanást. A másik gyakran használt ereszkedő eszköz a xilofon, melynek még egyszerűbb a felépítése valamint a fékerő tág határok közt szabályozható akár menet közben is. Ezt az eszközt viszont csak önbiztosítás mellet használjuk.

Mászás: A kötélen való mászásra több féle módszer is ismeretes, de a legelterjedtebb a karos mászó gép és a Croll együttes használata, ez ugyanis viszonylag kevés erőkifejtést igényel és az eszközök is kevesebb helyet foglalnak, mint mondjuk a két mászó gépes technika. Esetleg szoktak még Pantint használni, ami egy lábra erősített mászó gép (a leggyorsabb mászó technika a két karos mászó gép és két Pantin együttes használata).

Biztosítás: A legközkedveltebb biztosító eszköz a Shunt, mégpedig nagy terhelhetősége, egyszerű felépítése és amiatt a tény miatt, hogy egyszerre két kötél szál is vezethető benne. Ezen kívül még a pruszik csomó az általánosan használatos önbiztosítási technika.

Egyéb eszközök: Mint a legtöbb kötéltechnikát alkalmazó sportnál, itt is elengedhetetlen a különböző típusú karabinerek megléte, valamint az eltérő hosszúságú kötélgyűrűk és hevederek magunknál tartása.

 

Barlangok Magyarországon:           

  Hazánkban rengeteg kisebb, nagyobb barlang található köszönhetően a meglehetősen sok karsztvidéknek a Kárpát-medencében (szintén ennek a ténynek köszönhető az is, hogy ilyen sok termálforrás található az országban). Ennél fogva én itt most csak néhány „leget” emelnék ki a számos látogatásra érdemes barlangunk közül.

István-Lápai barlang: Ez hazánk legmélyebb barlangja (254 méter mély és 8700 méter hosszú), mely emellett igen hosszúnak is mondható. Egy időszakosan aktív víznyelő megbontásával tárták fel miskolci barlangkutatók 1964-ben. Vizsgálatok szerint sok felszíni víznyelővel áll kapcsolatban és a kutatók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a legnagyobb bükki barlangrendszer része lehet. A barlang bejárásához kötéltechnika és remek erőnlét szükséges, ugyanis szinte végig ereszkedni kell (vízszintes platók szinte egyáltalán nincsenek), ami azt jelenti, hogy visszafelé csak kötélen felmászva lehet közlekedni. Az ereszkedést a változatos formájú cseppkőképződmények és cseppkőfolyások teszik igazán élmény telivé, míg el nem érjük a barlang legmélyebb pontját, a Fő ágat, melyben egy meanderező, örvényüstökkel tarkított patakmeder található. Innen a továbbjutást két szifon nehezíti és a mögöttük található barlangrendszer feltérképezése még várat magára. A túra igazi kihívása a visszajutás, azaz a 250 méteres mászás kötélen a bejáratig.

Vecsembükki-zsomboly: A barlang, melynek feltárását már 1911-ben megkísérelték, de a megfelelő felszerelés hiányában ez a kísérlet kudarcba fulladt, és az áttörés csak 1969-ben következett be, mely expedíció során 178 méteres mélységig jutottak a kutatók. Innentől kezdve szinte évente indultak újabb csoportok a barlang kutatására, térképezésére, ami 1992-ben fejeződött be.Ebben a barlangban (ami Bódvaszilastól egy órányi gyalogútra nyílik) található Magyarország leghosszabb aknája a 83 méteres 90-es akna. Igazából az egész barlang aknák hálózata, melyeket helyenként csak néhány deciméteres falak választanak el egymástól és több helyen átjárhatóak, valamint „ablakokon” keresztül átláthatóak. A maga 236 méteres mélységével nem sokkal marad el az István-Lápai barlangtól, ám mindössze 900 méteres hosszúságával mégis jóval kisebbnek mondható; ennek magyarázata pedig a barlang szerkezetében keresendő, ez ugyanis –mint fentebb említettem- egy aknarendszer, amely minden mellék ágával együtt is mindössze egy kosárlabdányi területet foglal el. Bejárásához szintén kötéltechnikai ismeretek (meg rengeteg kötél és nitt fül), valamint remek erőnlét szükséges.

Meteor barlang: Ez a barlang is Bódvaszilas közelében található és Magyarország legnagyobb barlangtermével büszkélkedhet, a Titánok csarnokával. A feltárások 1961-ben kezdődtek és sajnos több balesettel is jártak. Amellett hogy itt található a legnagyobb barlangterem hazánkban, még igen változatos cseppkőalakzatokkal is találkozhatunk. A barlang kifejezetten változatos terepet ígér a túrázáshoz. Az elején egy folyamatosan szűkülő kúszodával indul, majd a kiszélesedés után két (egy 10 és egy 8 méteres) ereszkedés következik. Mind a kettőnél van beépített létra így csak biztosító kötélre van szükség. Magas vízállás esetén megkerülhetjük ezt a részt a Kútkerülő járaton, mely a fő járat felett vezet. A második létra már a Titánok csarnokába visz minket. Itt két lehetőségünk van a csapat kedvétől és erőnlététől függően. Az egyik, hogy visszafordulunk, a másik pedig, hogy folytatjuk utunkat a barlang legmélyebb (131 méteres) pontjáig. Ez esetben a csarnok túloldalán felfelé, majd lefelé tartva egy szűkület utáni kis teremből nyílik a lakatos akna, mely már egy 15 méteres köteles ereszkedést jelent a barlang legszebb termébe. A terem túlsó végén egy újabb 8 méteres ereszkedéssel érhetjük el a barlang legmélyebb pontját, az Agyagos termet.

Létrási-vizes: Magyarország jelenleg legtöbbet kutatott barlangja, melyet érdekes módon nem barlangászok, hanem lelkes miskolci fiatalok kezdtek bejárni 1950-ben ám a végponti tavat csak 1963-ban érték el a kutatók. Ez egy majd három kilométer hosszú, legmélyebb pontján 57 méteres, aktív víznyelő barlang, mely 1982 óta fokozottan védet hidrológiai jelentősége miatt. A kutatók feltételezése szerint az István-Lápai barlangrendszerhez kapcsolódik. A barlang bejárása nem igényel kötéltechnikát, de még különösebb fizikai felkészülést sem, ugyanis igazán nagy vertikális részek nincsenek benne, és ami van ott is létrák segítik a lejutást. Mivel ez egy többszintes, labirintusszerűen szerteágazó barlang így elég sokféle képen bejárható. Választható olyan útvonal ahol szinte egyáltalán nem kell kúszni-mászni, de a barlangban elég sok szifon található a sár és a szűk helyek szerelmeseinek.

Szép-völgyi barlangrendszer: Magyarország leghosszabb barlangrendszere 2011 Decembere óta Budapest alatt található, ugyanis ekkor fedezték fel a kutatók a Pál-völgyi, Mátyás-hegyi és a Hideglyuk barlangrendszerek közti kapcsolatot. Így jött létre a Szép-völgyi barlangrendszer, mely a maga 28,6 kiló méteres hosszával megelőzte a Baradla barlangot (20 km). A barlangot egyébként már 1904 óta kutatják és mivel korán kiépítették bizonyos szakaszait már a 30-as évek óta kedvelt turista célpont. Természetesen a rövid kiépített szakaszon kívül is rengeteg könnyebb és nehezebb túra járható végig, ám a rendszer kiterjedtsége miatt itt most nem írnám le az mindegyiket. A választandó útvonal mindig a csapat összetételéhez igazodik.

 

Barlangok a környező országokban és távolabb:

  Mivel Európában rengeteg barlang található, így célravezetőbbnek tartom, ha inkább egyes területeket mutatok be, esetleg néhány példával. Ezek nem mindig koncentrálódnak egy adott országra.

Júlia-Alpok: Ez az Alpok legkeletibb nyúlványa Olaszország és Szlovénia határán. Köszönhetően a hazánkban is általánosan elterjedt kőzettípusoknak itt is elsősorban vizek alakította karsztos barlangok találhatóak, de köszönhetően a nagyobb hegyeknek az átlagos mélységük is jóval nagyobb mint hazánkban. Itt található többek közt az olasz Canin-fennsík barlangja a Gortani-barlangrendszer, mely 934 méteres mélységével és 39 kiló méteres kiterjedésével igen jelentős barlangnak mondható. A barlang kutatásában egyébként magyarok is részt vettek. Nekik köszönhető a rendszer 19 kiló métere.

Dinári-hegység: Ez az Alpok keleti nyúlványainál induló észak-déli irányú hegyvonulat szintén rengeteg karsztos barlangot rejt. Ide tartoznak a Velebitek Horvátországban, ahol eddig kb 11000 barlangot és üreget tártak fel, bár sajnos ezek közül csak a kiépítettek látogathatóak. Ehhez a hegyvonulathoz tartozik a szlovéniai Karszt-hegység is, ahol az ország második leghosszabb barlangja, a Kacna jama (Kígyó barlang) is található. Itt halad az óriási vízhozamú Reka folyó egy jelentős földalatti szakasza, valamint igen jelentős barlangi élővilággal rendelkezik. Találhatóak itt kalapos gombák, színtelen növények, rovarok és pókok is. További érdekessége a helynek, hogy a második világháború alatt a németek búvóhelyként használták így rengeteg lelet (sisakok, lőszerek, csontok, stb.) gazdagítja a barlang látnivalóit. Következzen itt egy leírás a barlang bejárásáról, melyért külön köszönet Egri Lászlónak és a Papp Ferenc Barlangkutató Csoportnak.

A bejárati akna megközelítése a parkolótól mintegy 100 m-re egy meredek sziklatöbör oldalán keresztül történik. A töbörben egy régebbi kiépítés nyomai – faragott lépcső, drótkötél-standok – láthatóak, biztosítókötél kiépítése már a töbör tetejétől erősen ajánlott. Fixpontoknak keskeny hevederekkel vagy pruszikokkal megfűzhető régi drótkötélstandok alkalmasak.

A bejárati akna maga a töbör aljától mérve mintegy 180 méteres mélységű. Bonyolult felépítésű látványos eleme a barlangnak, nagyrészt összeoldódott párhuzamos aknák együttese, mely két útvonalon is bejárható. A „Vertical Direct” útvonal a nevéből adódóan egy nagyon látványos, de egyben kitett útvonal kevesebb megosztással, az aknaegyüttes északi tagján halad végig. A gyakrabban használt, kényelmesebb és megosztásokban bővelkedő „normál út” az aknaegyüttes déli tagján indul, a sziklatöbör aljára leérkezve jobb oldali kőtömb külső felén találhatóak a beszállás első nittjei. Mintegy 30 m-nyi ereszkedés után egy tágas párkányra érkezünk, a nittsor a párkány átellenes felén folytatódik. További nittekkel megosztott 40 m ereszkedés után ismét egy hatalmas párkányhoz jutunk. Ezen a ponton az egybeoldódott ikerakna ismét háromfelé válik. Az útvonal egy szűkebb bebújáson, a „Rókalyukon” keresztül egy kisebb aknában folytatódik, itt már szükség van lámpára is. Húsz méteres ereszkedés után ismét a világos déli aknában találjuk magunkat, ahol a falból sorban kiálló régi drótkötélstandok mentén oldalra traverzálva további 20 m-nyi ferde ereszkedéssel juthatunk el egy kényelmes párkányra. Itt végleg elhagyjuk a világos déli aknát, és egy kisebb és védettebb oldalaknában folytatjuk a leszállást. 30 m ereszkedés után egy hatalmas ferde párkányra, a „Balkonra” érkezünk, innen már rálátásunk van a bejárati aknarendszer alját alkotó monumentális kupolateremre, melynek látványát az ikeraknán keresztül beszűrődő felszíni fények teszik különösen varázslatossá. A párkány pereméről induló Y kikötésből már egy tagon le lehet ereszkedni a terem aljára, de érdemes ezt a tagot a 40 m-es hossz fele tájékán megosztani. Ezen az utolsó szakaszon ajánlatos az egyenkénti haladás, mivel a párkányon lévő apróbb törmelék erősen pereg. Az aknában sokféle fixpont található, beszereléséhez dűbelekre, alapcsavarokra és fixen beszerelt (ragasztott és csavarozott) nittfülekre egyaránt fel kell készülni. A drótkötélstandok használata nem javasolt.

A bejárati akna alján két irányba lehet elindulni. Nyugati irányba húzódik a „Szép-ág”, ennek bejárata a törmeléklejtőn lefelé elindulva egy jobboldalt található felmászás mögött van. Gazdagon dekorált, képződménydús járatainak bejárásához nincs szükség felszerelésre, kivéve a legvégén található két lemászásnál, ahol két kisebb (10-15 m) kötél segítségével lehet a le- és visszajutást biztosítani.

A keleti irányba vezető hatalmas folyosókon keresztül lehet többfelől is elérni a Reka-folyót. A legegyszerűbb útvonal az 1997-ben feltárt „Új részen” keresztül vezet el a folyóhoz, amit az Ogabno–tavon való keresztülcsónakázással érhetünk el. Ennek az ágnak a bejárását fix kapaszkodókötelek segítik, gyakorlott barlangászok akár „slósz” nélkül is teljesíthetik. Térkép mellett a tájékozódáshoz elengedhetetlen fontosságú az iránytű is, nélküle a hatalmas bevilágíthatatlan méretű termekben sok időbe telhet a megfelelő útvonal megtalálása. 

Figyelem: a folyó vízszintje eső hatására 40-60 m-t is emelkedhet, ezért a közelében lehetőleg ne töltsünk el sok időt, megközelítését csak stabil, száraz időben tervezzük!

A barlang északi felét a Reka-folyón való közlekedés szükségessége miatt csak expedíciós erőfeszítésekkel lehet látogatni. Vastagfalú gumicsónakok, kiépített telefonvonal, felszíni ügyelet és pontos időjárás-előrejelzés szükséges.



Szükséges felszerelések:

Bejárati akna megközelítéséhez a sziklatöbör oldalán keresztül:
Biztosításhoz 
-40m kötél,
-7 OK,
-keskeny hevederek vagy pruszikok.

Bejátai aknához: 
230m kötél
26 OK
20 nittfül

Reka –folyó megközelítéséhez az Új részen keresztül:
-Gumicsónak (1 személyes olcsó is megfelel)
-35m madzag a csónak visszahúzásához

 

Erdélyi-szigethegység: Vagy más néven Bihari-hegység, mely az Erdélyi-középhegység észak, déli irányú központi tömbej, szintén számos barlangot rejt, köztük Románia legmélyebb barlangját, a V5-ös Zsombolyt, amely 18 kiló méter hosszú és 653 méter mély. A barlang feltárása még napjainkban is folyik, látogatása pedig kizárólag képzett barlangászokkal lehetséges, ugyanis a felső szakaszon a gyakori árhullámok gyors terjedése igen nagy veszélyt jelent, ráadásul komoly kötéltechnikai ismeretek szükségesek hozzá. A teljes rendszeren végigmenni egyébként is négy vagy öt napba bele telik.Igazán megéri viszont a fáradtságot, hiszen csodálatos cseppkőképződményeket láthatunk, és akár 25 centis aragonit tüskéket. Szintén komoly látványosság a Matos Pál terem a maga 415 méteres hosszával és 1 200 000 köbméteres méretével. Jelentős eredmény a barlang kutatásában, hogy 2008-ban megtalálták    a V5-ös és a Frigiderul lui Gigi zsombolyok összekötését, amely járatok kuszasága egy akár 50 kiló méteres barlangrendszerre enged következtetni, ami az egész Pádisi-fennsíkot behálózza.

Tátra: Igen jelentős barlangok találhatóak mind az alacsony, mind pedig a magas-Tátrában, így Szlovákia is figyelmet érdemel barlangászati szempontból. A területen két jégbarlang is található, melyek közül a Dobsinai-jégbarlang a világ legjelentősebb ilyen képződményei közt van számon tartva. A terület leghosszabb barlangja a Demänovai barlangrendszer a maga 35 kiló méteres kiterjedésével, melyben szintén található egy jégbarlang. A legmélyebb pedig a Hipman-barlangrendszer, mely 495 méterrel nyúlik a föld alá. Szlovákiában igen jelentős a barlangi turizmus, így a barlangok nagy része idegenforgalmi, tehát kiépített. A látogatható, de nem kiépített barlangok listája még nem elérhető, ugyanis az erről szóló rendelet még nem készült el sajnos.

További jelentős barlangok találhatóak még Ausztriában is (többek közt a Dachsteini jégbarlang), valamint Svájcban és Franciaország déli részén. Ez utóbbi két ország mondhatja magáénak Európa legnagyobb és legmélyebb barlangjait. Ám nem csak nyugatra érdemes tekintenünk, hiszen lenyűgöző földalatti világokat rejt az Urál is itt Európa keleti szegletében.

Kalmár Richárd

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2017-es Eseménynaptár >>>