Túrázás, teljesítménytúra, magashegyi trekking

Bakanccsal a Föld körül

Nagyon kellemes és főleg változatos két napot töltöttünk a Magas-Tátrában az elmúlt hétvégén. Volt részünk tikkasztó kánikulában, barátságos bárányfelhőkkel tarkított égboltban, jégesőben, zivatarban.

Péntek délelőtt szikrázó napsütésben indultunk el Tatranská Lomnica egyik hoteljének parkolójából egyenesen a Lomnici csúcs irányába. Sajnos még mindig elég határozottan látszanak a 2004-es vihar pusztításának nyomai, úgyhogy nagyjából végig a tűző napon gyalogoltunk, míg felértünk a Kőhegyi menedékházhoz (1751m), ahova a felvonó is visz. Itt egy rövid pihenő és ebéd után sétáltunk egyet a környéken, s megnéztük a nem messze lévő kis tavat a tanösvénnyel. Szerettünk volna felmenni a csúcsra, de mivel oda turista út nem visz, a felvonó után érdeklődtünk (24 euró/fő). Következő úti célunk a 300 méterrel alacsonyabban fekvő Zamkovszky menedékház, ahol egy éjszakát töltöttük. Ide nagyjából egy órás gyaloglással jutottunk fel hatalmas kövekből kirakott túraúton, amit bal kéz felől végig az Alacsony-Tátra ködbe vesző vonulatainak látvány kísért. A házban kaptunk szállást annak ellenére, hogy ide nem volt foglalásunk. A padlástérben volt a helyünk, kulturált és kényelmes, padlószőnyeg, matracok és ágynemű, ráadásul így csak 12 euró volt a 15 helyett. A falon mindenhova ki van táblázva, hogy piknikezni tilos, bár azt hiszem ez elsősorban a gázfőzővel előállított meleg ételekre vonatkozik. Egyébként 4-6 euró között van egy tál étel, amivel azért jól lehet lakni, de két euróért kapható tepertővel és hagymával gazdagon rakott zsíros kenyér, helyi „burger” különlegesség.

Másnap reggel fél nyolckor indultunk, hogy elkerüljük a délutánra beígért zivatarokat. Egy kellemes lankás sétával kezdünk a Maly Studeny patak mentén a róla elnevezett völgyben. A fenyveseket lassan felváltották a törpefenyők, majd megérkezve a Tófal alá már csak a sziklák maradtak. Innen következett a nehezebb része a szakasznak, egy jó másfél órás meredek szerpentin ahol gyakran zerge módjára kellett ugrálni. A látvány nagyon kellemes volt, innen vissza nézve a völgyre szinte festői. Felérvén a Téry menedékházhoz nagyon jól esett egy kis pihenő és tízóraizni, majd sétáltunk a környéken, lefotóztuk a tavakat körbe ölelő sziklafalakat. Pazar látványt nyújtottak a völgyből felfelé gomolygó felhők. Következő úti célunk a Vörös-torony hágó, ami talán túránk legnehezebb szakaszának tekinthető, de a csapat ennek ellenére jól vette az akadályt, mindenféle mászótapasztalat nélkül is. Csak érdekességképpen ezt a hágót először 1846-ban mászták meg. Utunk következő szakasza a Velka Studená dolina (völgy) mentén folytatódott a Hosszú-tavi menedékházhoz. Talán itt bontakozott ki leginkább a Tátra zord szépsége, a kopár csúcsok komor csendje. Itt még elvétve találkoztunk hófoltokkal is az út mellett. Külön érdekesség volt a szinte karnyújtásnyira gomolygó zivatarfelhőket figyelni, persze csak miután egy kicsit gyorsítottunk a tempón. Sajnos így sem úsztuk meg, s elkapott minket a jégesővel kísért zivatart, nagyjából 100-150 méterre a menedékháztól, ahol az aznap esti szállásunk lett volna. Mint azonban utóbb kiderült, annak ellenére, hogy ide foglaltunk szállást szabad hely nincsen; szóval rövid tanakodás után úgy döntöttünk (tekintettel a hely hiányra és a következő napra jelzett még rosszabb időre), hogy ha kitisztul egy kicsit az idő akkor elindulunk lefelé és a másnapra tervezett szakaszt kihagyjuk. Fél négy körül felkerekedtünk, és bátran kijelenthetem, nem bántuk meg, hogy a lejövetel mellett döntöttünk. A látvány, ahogy a hegyekből minden irányból új patakok nyíltak és ömlöttek lefelé, egyszerűen lenyűgöző volt. Ezt a szakaszt külön érdekessé tette, hogy egy jó fél kilométeren át a jelzett turista út egy patakmederré változott. Egy-két futó záporral tarkított ereszkedésünk során vissza értünk az erdőbe, ahol a megduzzadt folyó vadul hömpölygött az túraút mellett, zúgókkal, kis szigetekkel és vízesésekkel kísérve minket. Felejthetetlen, és szinte magazinba illő kép volt a háborgó folyó felett gomolygó párán átsütő napfény. Innen már egy könnyű erdei szakasz következett. Bár már mindenkin rendesen látszottak a fáradtság nyomai, de össze szorított fogakkal, úgy 8 óra tájban végül elértük az autókat. Egy kis pihenő után, a pakolásnál és búcsúzkodásnál már mindenki mosolygott, így azt hiszem jól sikerült ez a túra, és senki sem sajnálta túlságosan, hogy egy nappal rövidebb lett a tervezettnél.

 

Kedvet kaptál egy kalandtúrára? Eseménynaptárunkból számos utazás közül csemegézhetsz >> MAKASE eseménynaptár

 

 Kalmár Richárd

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2019-es Eseménynaptár >>>