Időutazás a Gerecsében

Vezetett túra a pisznicei kőfejtő területén

A Gerecsei Tájvédelmi Körzet területe 8 739 hektár, ebből fokozottan védett 1 365 hektár. A tájvédelmi körzet a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.

A Gerecse élesen körülhatárolható hegycsoport a Vértes-hegység és a Duna között. Természetes határai északon a Duna, nyugaton a dunaalmási-tatai törésvonal és az Által-ér völgye, délen a Tata-bicskei törésvonal. Keleti határvonala nem különül el élesen.

 

Részletes információk

A programtervezetet és a benne található célpontokat - mint jelentkezők - bármikor megváltoztathatjátok, valamint kiegészíthetitek. Túravezetőink tapasztalatának köszönhetően igyekszünk elérni, hogy eseményeink a lehető legnagyobb élményt nyújtsák számotokra, és állandó tagjaivá váljatok kalandozásainknak!

NAPI PROGRAMTERV:

Utazás menetidő: Budapest - Tatabanya - Pusztamarót  1 óra / 60 km

Találkozó: reggel 7:30-kor, Pusztamaróton, a Marót-hegyi Sólyomfészek kempingnél

 

1. nap 

  • Autóinkat hátrahagyva a Pusztamaróti emlékműhöz sétálunk, ahol 8 órakor találkozunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakvezető munkatársával.
  • Kirándulás a megbeszéltek szerint a Pisznicei kőfejtőhöz, ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park által biztosított szakvezetés során teszünk időutazást Jura földtörténeti korba.
  • A Pisznice-oldal bejárását követően visszaindulunk a kemping parkolójánál hagyott autóinkhoz.

 

Tervezett túraútvonal (10km, 440 m szint felfelé)

A túratervezetet az időjárás, a jelentkezők erőnléte és/vagy a túravezető javaslata megváltoztathatja.

A túra időpontja:

Jelenleg nincs meghirdetve

Részvételi költség vendégként:

-

Részvételi költség MAKASE tagoknak:

-

Érdekel a tagság! Hogyan lehetek tag? Katt ide >>

A részvételi költség tartalmazza:

* a túravezetést, szervezést

A részvételi költség nem tartalmazza:

* az utazást:
  egyénileg - az utazást segítünk összeszervezni

* a szállást:
  -

* az étkezéseket

  

Szükséges erőnlét, a túra nehézsége:
KÖNNYŰ

SZÜKSÉGES FELSZERELÉSEK:

Ruházat - Az évszaknak és időjárásnak megfelelő, réteges öltözködés ajánlott. Érdemes esőruházattal készülni, hogy az esetleges csapadékos idő se tudjon kifogni rajtunk.

Élelem - Nagyon fontos, hogy fejenként legalább 2 liter víz legyen mindenkinél! Élelem szempontjából kétszeri étkezéssel kell számolni (szendvicsek), illetve csokoládét, kekszet érdemes hozni a gyors energiapótlás végett.

Felszerelés - Térképpel és iránytűvel készülünk, de aki szeretné jelölni az útvonalat, természetesen hozhat magával papír alapú térképet, vagy GPS-t. Aki szeret fényképezni, az hozza magával az apparátusát, mert lesznek szép, panorámás helyek.

Lépjen velünk kapcsolatba

Lépjen velünk kapcsolatba

Ha további információt szeretnél, töltsd ki ezt az űrlapot. Amint lehet válaszolunk.

 

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő 

Gerecsei Tájvédelmi Körzet

A Gerecse a bányáiról és barlangjairól ismert mészkőhegység. A 400-600 m magas rögök a triász és a jura időszakban keletkeztek mintegy 200-150 millió éve. A kövekben őstengeri óriás egysejtűek, megaloduszok, a jura időszaki vörös mészkőben lábasfejű ammoniták mészhéjai láthatók.

A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres tölgyesek, a hűvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, míg a legmagasabb részeken, illetve az északi oldalakon bükkösök találhatók.

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő 

Az állattani értékek közül a Pisznicén rendszeresen fészkelő kerecsensólyom élőhelyét 25 éve éjjel-nappali őrszolgálat őrzi költési időszakban.

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő 

A pisznicei kőfejtő

A Gerecse mészkőhegység bányái közül a nagy-pisznicei a legnevezetesebb, ahonnan feltehetőleg már a rómaiak, de Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején minden bizonnyal fejtették a vörös mészkövet, amely – piszkei és tardosi "vörös márványként" –
évszázadok óta több nevezetes épület építésénél is felhasználtak (talán a leghíresebb a Visegrádi palota).

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő 

Pusztamarót

Pusztamarót elnéptelenedett település a Gerecsében. A település a 13. században jött létre. A mohácsi csatavesztés (1526. augusztus 29.) után az országot dúló török seregek a Gerecse erdei között található Marót település térségében ütköztek a legnagyobb ellenállásba. Az esztergomi érsek birtokánál összegyűlt menekülő tömeg szekértáborát végül a fővárosból hozott ágyúkkal sikerült megtörni, s mintegy 20-25000 áldozatot követelő vérengzést hajtottak végre a török hadak a területen. Ennek a szörnyű pusztításnak állít emléket a fertőhomoki Kovács György szobrászművész által készített emlékmű.
A települést az 1945 utáni kitelepítésekig sváb anyanyelvű lakosság lakta kis számban, majd helyükre bányászokat telepítettek be, kik lassanként hagyták el otthonaikat. A falu az 1970-es években néptelenedett el végleg, emlékét temetője őrzi.

>> További információkat a környékről itt találhatsz - www.wikipedia.org

 

A tardosi kő

Az első írásos feljegyzések a tardosi kőfejtőről 1204-ben, Imre király idejéből való, ami bizonyítja, hogy az Árpád kori építkezéseknél már használták a követ.
A középkorban legintenzívebb a kőfelhasználás, a kőfejtés, a kőfaragás. Csúcspontja Mátyás király idejében volt. Írásos emlékek bizonyítják, hogy 1487 -1489-ig 42 hajórakomány követ szállítottak Tardosról a király budai építkezésekhez.

A középkori építkezések során, sok helyen használtak még fel tardosi követ. 1506—1507-ben az esztergomi Bakócz kápolnát is ebből a kőből építették. Még Zsigmond, lengyel király is díszítette vele a Jagelló-kápolnát a 16. sz-ban. Lengyel levéltári adatok bizonyítják, hogy Lengyelországba folyamatosan sok kő került ki Tardosról.

A virágzó reneszánsz kor után törökök szállták meg hazánkat. Ekkor szünetelt a kőbányászat mivel a törökök leigázták a falut és környékét.

A 18 század elején újra feléledt a kőbányászat Tardoson, hiszen a környék, sőt az ország újjáépítéséhez szükség volt kőre. Mivel a falu kihalt, így Nyitra környékéről telepítettek szlovákokat, a szomszédos falvakba Elzászból németeket (Süttő, Piszke). A környék ekkor az esztergomi érsekség védelme alá tartozott. Esterházy Imre érsek a 18. század elején bérbe adta a Süttői és a Tardosi bányákat. Az első bérlő Georg Raphael Donner volt. A környék bányászatának fellendülése azonban a 19. század elejére tehető, mikor olasz mesterek érkeztek a bányába. Őket „marmorárióknak” nevezzük. Bérbe vették a környék bányáit. Az iparszerű kőfejtést az olasz kőfejtők honosították meg környékünkön. A Tardosiak először kisegítőként dolgoztak az olasz mesterek keze alá. Majd beépülve közéjük teljesen elsajátították a mesterséget, és megőrizték generációról generációra.

Ekkor építették az esztergomi bazilikát (1822—1856), amely sokáig nyújtott munkát és biztos megélhetést a környék kőfejtőinek, kőfaragóinak. Az építkezésnél mind a süttői, mind a tardosi követ felhasználták.

Ezt követően a millenniumra hatalmas építkezések indultak meg a fővárosban. Ekkor óriási mennyiségben szállították fel a követ Budapestre. A szállítás hajóval történt. A hegyről a követ a Duna partra lovas kocsikkal vitték le, majd Süttőn, Piszkén tették hajóra.

A kőfejtők élete nagyon nyomorúságos volt. Ők tartoztak a falu legszegényebb rétegéhez. „Betlehemeseknek” csúfolták őket, mert minden hétfőn heti élelemmel, batyuval indultak dolgozni. A bányából csak hétvégén jöttek haza, mivel a bányák 10-12 km-re voltak a falutól. A bányák mellett lévő barlanglakásokban laktak, melyet maguk közt gunyhónak neveztek, és priccsen aludtak.

A kőfejtőket szavaikkal kifejezve „riccer” –nek nevezték. A riccerek 10—12 órát dolgoztak naponta, fizetést akordban vagyis hetenként kaptak. A riccerek 4—8 fős brigádban (kompániában) dolgoztak, vezetőjük partifirel volt, aki már tudott írni, olvasni. A partik ismerősökből, rokonokból tevődtek össze, általában egy gunyhóban is aludtak

A kőfejtés nagy tapasztalatot igényelt, és igényel ma is. Ezért is dolgoztak kompániában, mert a hatalmas tömbök kibányászása összetett feladat. A bányában folyó munkáért a bányamester (pallér) felelt.

A tardosi kő sajátossága, hogy a bánya vízszintes rétegek (lóger) és függőleges erek által tagolt. A kőfejtési munka ennek figyelembe vételével történt. A lógerek között vékony agyagréteg van, ami mentén a két réteg elválik egymástól A riccerek először kijelölték a lefejtendő kőtömb méretét, ezután 10—20 cm mély lyukakat ricceltek. Ezekbe helyezték az ékeket, melléjük a vaslapocskákat (pléskákat). Ezután kb 10—12 kg-os kalapáccsal addig ütötték az ékeket, amíg a tömb el nem vált a bányafaltól. A mi bányászaink „felénekelték a sziklát”. Az ékek ütése munkadalra (kommendóra) történt, amelyre a bányászok szüleik, mestereik nyelvét vegyesen használták, vagyis magyar, szlovák, német és olasz szavak hangzottak egymás után. Mivel a négy nyelv egy mondaton belül is keveredett, nem a szöveg mondanivalója volt a lényeg, hanem a mondatok vége, hogy azok rímeljenek, ezzel megadva a munka ritmusát. A munkavezető adta meg a közösen végzett munka ütemét, amelyre a társak ritmus visszaéneklésével egyszerre ütötték az ékeket, emelték a követ a kocsira. A munkadal nemcsak fejtéskor, hanem treiboláskor, emeléskor, rakodáskor szólt együtt. Addig szólt a munkadal, amíg az elvégzendő munkát be nem fejezték. A munkadallal került ki a kő a bányafalból, majd ugyanolyan nehéz kézi erővel, de megadott ritmussal pajszerolták fel lovaskocsira, amit aztán Süttőre szállítottak. Kommendóra történő együtt dolgozás a 19 sz. második felében született.

Ezt a keserves és kemény fizikai munkát már gyermekkorban 12—15 évesen kezdték el napszámosként. A partikhoz saját családból, rokonságból jöttek napszámosnak a gyerekek. A kitanulás évei alatt alkalmazkodni kellett az öregekhez, a riccerekhez. A szerszámokat minden nap végén el kellett rakni. Munkavégzés közben a kőtörmeléket (sifrát) el kellett lapátolni a parti tagjai lábai alól. Szükség esetén vizet kellett hozni. Munkaidő (fájront) végére pedig ott kellett lennie a kiérdemelt bornak. A napszámos fiúk felesben kapták fizetésüket (polovicsár). 2—3 év volt a kitanulás éve. Az évek előrehaladtával a parti tagjai határozták meg a napszámos fiú munkavégzése és testi ereje szempontjából, hogy bérét milyen arányban emelik. A mesterség tehát apáról fiúra szállt. Senki sem adta ki a szakmai tudását idegennek.

Az államosítás előtti években annyira nem volt megbecsülve a munkájuk anyagilag, hogy a családjukat alig bírták eltartani. 1920—1930-as években olyan sokan hagyták el a falut jobb megélhetés végett, hogy a falut ki akarták telepíteni. Az itt maradottak leginkább sírkő megrendelésekből éltek. Bármerre is járunk a Kárpát-medence területén, mindenütt a temetőkben fellelhetőek a jellegzetes tardosi vörösmészkő sírkövek, emlékművek.

Forrás: vorosmarvany.hu

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő

Időutazás a Gerecsében - Pisznicei kőfejtő

Képek forrása: MAKASE, elbiferrum.blogspot.hu, labatlan.hu, gerecseepito.hu, geomania.hu, panoramio.com - pilczinger.georg

Kovács Zoltán

Miért érdemes tagnak lenned?

Tagdíjaddal támogatva szervezetünket, lehetővé teszed a szabadidősport és a kaland-sport feltételeinek javítását. Számos olyan eseményen vehetsz részt, melyhez egyesületünk biztosítja számodra a szakmai vezetést, illetve a legkorszerűbb felszerelések használatát.
Egy céltudatos csapat tagja lehetsz, részese a közös munkánknak, és megmozdulásainknak, ahol független szervezetként biztosítjuk a legújabb szabadidősport tevékenységek fejlesztését, terjesztését.

A tagjainknak járó szolgáltatásokról bővebben itt olvashatsz >>>
2017-es Eseménynaptár >>>